Pázmándi István | Hősök Kapuja

  • Magyar
  • English

Pázmándi István

Egy elfelejtett emlékmű

Amikor a Hősök Kapuját az 1930-as évek közepén megépítették, ugyanekkor több, a múltat idéző, a múltat emlékként felhasználó épület és emlékmű is született. Ekkor alkották meg a veszprémi szimbólummá váló Szent István Völgyhidat a kor modern technikai vívmányait hirdetve. Ekkor kezdték építeni Árpád-házi Szent (ekkor még csak Boldog) Margit tiszteletére a „Margit-templomot”, nem megfeledkezve a nevelkedése színhelyéül szolgáló Margit-romok megújításáról. De ekkor állították fel a várhegy végén, a kilátást látványával is meghatározó szoborpárt, Szent István és Boldog Gizella emlékművét. A várhegy elején pedig ekkor húzták fel a Hősök Kapuját, elsődlegesen a világháború áldozatainak, de nem utolsó sorban minden korábbi „honvédőnek” szentelve.

Ha a várhegy végéről, a Benedek-hegy tetejéről kitekintünk, Északra a Bakony-hegység sziluettjét pillanthatjuk meg. Keletre a Margit-templom kissé aránytalan épülete jelölődik meg; Nyugatra a jövőt hirdető Völgy-híd, mellettünk és a várhegy alatt a „királynéi város” lokális legendákkal telített városrészei állnak. Ebben a jelentéssel behálózott, a múlt által felszabdalt térben a Hősök Kapuja különös szerephez jut. Egyszerre lesz a régmúlt kapuja (talán a török kori várvédőkre is emlékezve) és a közelmúlt (a világháborúk) hőseinek emlékműve.

A Hősök Kapuja eredeti emlékmű funkcióját csak az 1940-es évek végéig töltötte be. A kommunista-sztálinista fordulat következtében a kapura, mint a nem kívánatos emlékek őrzőhelyére tekintettek. 1949-50 körül megsemmisítették a toronyban levő Hősök Terme márványtábláit. A szarkofágot szétbontották, a benne elhelyezett névtelen katona maradványait szétszórták. 1956-ban a forradalmárok egyik támpontjának nézték az épületet, több golyó és gránát is a falába csapódott. Az 1960-as években a jelentéseiből kiforgatott és tárgyi kellékeitől megfosztott emlékmű a szerveződő Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatósághoz került használatra: benne vártörténeti kiállítást rendeztek. A képeslapokon sokat szereplő „Vármúzeum” felirat is ekkor került a bejárati ajtó fölé. Utóbb az 1990-es években ez a kiállítás is lepusztult. A méltatlanul elhanyagolt kaput 2005-ben bezárták. Veszprém várostörténeti és turisztikai jelképe ötven évig mostohán kezelt és elfelejtett emlékmű volt. Ezért vált fontossá, hogy az épület európai uniós pályázati forrásokból megújuljon.

A város döntéshozói ezúttal hosszú távú hasznosítási koncepciót készíttettek Turányi Gábor és Zalavári István építészek tervei alapján és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai részvételével. A 2004-ben kidolgozott és a 2013-ban megvalósított rekonstrukciós és felújítási tervek szerint a tervezők továbbra is számoltak az épület kapu-jellegével, de megpróbálták annak emlékmű-jellegét is visszanyerni. Megtartva a Hősi-kapunak a várba felvezető funkcióját, felerősítve a valóban emlékjel jelentését, új jelentésként a várhegy és a város „mentális térképét” kínálták fel a városlakóknak és az ide látogató turistáknak. 2014-ben a Hősök Kapuja újra megnyithatja termeit. Alul kiállítás, fent kilátó terasz várja az ide látogatókat.

Share/Save
Website by InnoTeq